Vendégem érzéki urbex fotózása
Vendégem még nyár elején jelentkezett hozzám az érzéki urbex fotózásra, amit a kedvenc elhagyatott palotámban tartottunk.
Ezen az alkalmon szerette volna megörökíteni lenyűgöző eredményét, amiről ebben a blogbejegyzésében olvashattok.❤️
“Nagyon szépen köszönöm a képeket, de legfőképp magát a fotózást, hatalmas élmény volt.
Azért jelentkeztem, mert egy nagyobb fogyás (50 kg) után szerettem volna megörökíttetni, hová jutottam.
Egy ekkora változás nemcsak testileg, lelkileg sem múlik el nyomtalanul: kívül ott maradnak a striák és a hegek, belül a testképzavar, a folyamatos önbizalomhiány és bizonytalanság.
Nem azt látom a tükörben, amit mások látnak, ritka, hogy tetszem magamnak, ha véletlenül mégis, akkor pedig aggódom, vajon meddig tarthat ez az idilli állapot.
Nos, ha nem is tart örökké, ezek a képek megmaradnak nekem: viszonyítási pont a múlthoz, hogy lássam, honnan indulva hová jutottam, és a jelenhez is, hogy kicsit reálisabban lássam magam.
Nagyon örülök, hogy téged választottalak, az első pillanattól annyira természetes és biztonságos közeget teremtettél a fotózáshoz, hogy egy percre sem éreztem magam zavarban.
A fotókkal pedig nem tudok betelni, olyan gyönyörűek lettek.”
Boldog vagyok, hogy ennyit tudott adni vendégemnek a fotózás.
Mindig ez a célom a szép képek elkészítése mellett, hogy valami plusszal távozzanak tőlem, és egy igazi feltöltő élménnyel.
